Lúdtalp

Mi a lúdtalp?

A lúdtalp orvosi neve Pes planus / pes planovalgus ami lapos lábat jelent, de előfordul a flatfeet elnevezés is. Itthon a bokasüllyedés is használatos szó erre a köznyelvben, összemosva a két különböző állapotot.

1.        A keresztirányú haránt ív, vagy harántboltozat az 5 lábközépcsont fején áthaladó ívelt vonal.

2.        A középső/mediális hosszanti boltozat a sarok és a lábközépcsont között helyezkedik el. Ezek játszanak szerepet a lúdtalp esetében.

3.        A laterális, vagyis külső hosszanti boltozat vagy ív.

A láb hosszanti íve a szalagok, az inak és a fascia (kötőszövet) erős, rugalmas összekapcsolása az elülső, és a hátsó lábcsontok között.

A boltozatok, vagy nevezhetjük íveknek is őket, rugalmasságot adnak a lábfejnek azáltal, hogy lehetővé teszik a lábközép szétterülését és összehúzódását. Segítenek a lábnak elnyelni az ütéseket, és erőt adnak az elrugaszkodáshoz, valamint az egyensúlyhoz és a járáshoz. Ezenkívül elősegítik a súly egyenletes elosztását a láb körül, és energiaraktárként működnek futás közben.

1. A láb felépítése( anatómiája) – hogy megérthessük a lúdtalp kialakulását

A láb egy rendkívül összetett anatómiai szerkezet, amely 26 csontból és 33 ízületből áll, amelynek 19 izommal és 107 szalaggal kell együtt dolgoznia a rendkívül precíz mozgások végrehajtásához.

A lúdtalp tekintetében fontos szerepet játszó elemeket ismerjük meg közelebbről.

A mediális hosszanti ívet a következők alkotják:

• Csontos támaszték: Az ív csontjai,  calcaneus, talus, navicularis, három ékcsont (cuneiform medial, intermediate, lateral) és az első három metatarsal alkotja.

• Izomtámasz: Tibialis anterior és posterior, fibularis longus, flexor digitorum longus, flexor hallucis és a belső lábizmok

• Ligamentus/ szalagos támaszték: talpi szalagok, a bokaízület mediális szalagjai.

• Egyéb: Plantáris aponeurosis.: Ez egy vastag kötőszövet, amely támogatja és védi a láb alatti létfontosságú struktúrákat. A láb középső szakaszán a harántboltozatot is stabilizálja.

Az ívek úgy alakulnak ki, hogy a csontokat szorosan összetarják az ízületek, szalagok, izmok – különösen a lábközép csontjait. A csontokat az inak tartják szilárdan a helyükön, és jó tudni, hogy a szalagok az izmoknál sokkal fontosabb fenntartói a lábboltozatnak.

 Bármely elem sérülése, túlterhelése, anatómiai sajátossága hatással van a környező elemekre is, azokkal szorosan összefügg.

1.1 Csontok: Testünket belső váz, a csontváz szilárdítja. A belső váz nélkül meg sem tudnánk mozdulni, mert a vázon való szilárd eredési és tapadási helyek nélkül az izmok összehúzódása nem eredményezné a testrészeink elmozdulását.

1. A láb csontjai

A két lábszárcsont a lábtőcsontokkal közösen a bokaízületet hozza létre. A lábfejet sok kis csont alkotja. Ezeknek a csontoknak, ízületeknek, ínaknak, szalagoknak, izmoknak, idegeknek, és ereknek az együttműködése szükséges ahhoz, hogy a lábunk egészséges mozgása létrejöjjön.

• Lábszárcsontok (ossa cruris)
  • Sípcsont (tibia)
  • Szárkapocscsont (fibula)
• A lábfej csontjai (ossa pedis)

• Lábtőcsontok (ossa tarsi vagy tarsals)
  • Ugrócsont, boka csont (talus)
  • Sarokcsont (calcaneus)
  • Sajkacsont (os naviculare)
  • Belső ékcsont (os cuneiforme mediale)
  • Középső ékcsont (os cuneiforme medium)
  • Külső ékcsont (os cuneiforme laterale)
  • Köbcsont (os cuboideum)

Lábközépcsontok (ossa metatarsals)

• I. lábközépcsont
• II. lábközépcsont
• III. lábközépcsont
• IV. lábközépcsont
• V. lábközépcsont
• Lencsecsontok (ossa sesamoidea) (2 × 2 – az I. lábközépcsont fejénél)

A láb ujjperccsontjai (ossa digitorum pedis)

• Alappercek (phalanges proximalis) (2 × 5)
• Középpercek (phalanges media) (2 × 4 – mivel az öregujjnak csak alap- és körömperce van)
• Körömpercek (phalanges distalis) (2 × 5)

A test súlya a lábtőcsontokra nehezedik, majd a sarkon és a talp első részének két pontján oszlik el. Csontos alátámasztási pontjai: tuber calcanei, caput ossis metatarsalis I., V. Ez a hárompontos alátámasztás nagy stabilitást biztosít, de a rugalmas alátámasztáshoz, és a talajról való elrugaszkodáshoz a lábboltozatra is szükség van. A lábboltozat a test egész terhét hordozza. Mezítláb, helyes testtartással a terhelés eloszlása a lábon: sarok 50-60%, előláb 40-50%.

Az ékcsontoknak és a lábközépcsontok basisainak elkeskenyedő alakjának köszönhetően alakul ki a harántboltozat (transverse arch), amelynek legmagasabb pontja az os cuneiforme medialis.

A lágyrészeknek köszönhetően sokkal nagyobb alátámasztási felszínt kapunk. A nyomás fentről a sípcsonttól két irányba terjed: a sarok és a közép- és előláb felé. A szalagok és a plantaris izomzat ezt ellensúlyozza.

Ha a boltozat megsüllyed, ellapul, lúdtalp jön létre.

A lúdtalp a test súlyának rossz eloszlását eredményezi. A lúdtalpas ember nehézkesen mozog, gyorsan elfárad, fáj a háta, a dereka.

1.2  Inak (tendon): Az izom-csont kapcsolatot biztosítják, ugyanis az izmok inakkal kapcsolódnak a csontokhoz. Az izmot két végén a csonthoz erősítő, kötőszöveti rostokból álló kötél- v. szalagszerű képződmény az ín. Az izmok végein találhatók, és az izmok erőkifejtése rajtuk keresztül adódik át a csontokra. Nagy szakítószilárdságú, de kevésbé rugalmas, rostos kötőszövetből állnak.

• az inak biztosítják az izmok tapadását,
•  rögzítik az izmokat  a csontokhoz,  ízületekhez
•  a mozgás kivitelezésében kulcsfontosságú szerepük van
• sérülésük az izmok működését fájdalmassá vagy lehetetlenné teszi

Az inak szorosan kapcsolódnak a mozgás szervrendszer környező részeihez, az izmokhoz, ízületekhez, csontokhoz. A mozgásfunkció ellátásában azokkal együtt vesz részt. Bármely elem sérülése, túlterhelése, anatómiai sajátossága hatással van a környező elemekre is, azokkal szorosan összefügg.

Legismertebb és egyben a legvastagabb ín az emberi testben az Achilles ín. Gyaloglás közben a testtömeg 3,9-szeresét, futás közben a testsúly 7,7-szeresét képes elviselni. Túlfeszülése legtöbbször a lúdtalppal összefüggésbe hozható.

A tibialis hátsó ín (posterior tibial tendon) a láb elsődleges dinamikus stabilizátora. Kicsi, de fontos izom, a hátsó tibialis izom ina fut a belső boka alatt, melynek fő szerepe a hosszanti boltozat alátámasztásában és feszítésében van. Összehúzódása a talp hajlítását és inverzióját, a láb íve megemelkedését és a midtarsalis ízületek reteszelését okozza. Ez lehetővé teszi a gastrocnemius izom hatékony működését járás közben. A lúdtalp egyik leggyakoribb oka felnőtteknél, ennek az ínnak a megnyúlása, szakadása.

1.3.	Szalagok (ligamentum): A szalagok a csont-csont összeköttetést biztosítják és az ízületek stabilitását szolgálják. A csontvégeket erős kötőszöveti rostokat tartalmazó szalagok tartják össze. A szalagok nem nyújthatóak, de hajlékonyak. Lehetővé teszik a csontok elmozdulását, de nem engedik a csontokat egymástól eltávolodni.  Enyhén rugalmas, erős, rostos szövetek.  

• Egymáshoz kapcsolják a csontokat,
• körül veszik az ízületeket,
• biztosítják azok mozgathatóságát, egyúttal stabilitását
• részt vesznek az ízületi tok kialakításában,
•  erős gumiszalagként valamelyest megnyúlnak, de megakadályozzák, hogy az ízületben találkozó csontvégek a mozgástartományon kívül eltávolodjanak egymástól.

A szalagok az izmoknál sokkal fontosabb fenntartói a lábboltozatnak.

Aponeurosis plantaris/ plantar fascia: Ez egy vastag kötőszövet, amely támogatja és védi a láb alatti létfontosságú struktúrákat. A tuber calcaneit és az ujjak plantaris felszíneit köti össze, főleg álláskor van szerepe. A láb középső szakaszán a harántboltozatot is stabilizálja. A láb teljes teherviselésének 14%-át hordozza.

• Ligamentum plantare longum: a saroktól húzódik a lábközépcsontokhoz. A laterális lábtőcsontsort zárja össze. Passzívan támogatja a talp hosszanti ívét. A hosszú talpi szalag sérülései, különösen, ha más talpi szalagszerkezetek sérüléseivel együtt fordulnak elő, a láb hosszanti ívének destabilizálásához vezethetnek.
• Lig. calcaneocuboideum plantare: a saroktól húzódik a köbcsonthoz. Laterális lábtőcsontsor zárását segíti.
• Lig. calcaneonaviculare plantare: a bokaízülethez kapcsolódik. Biztosítja a lábcsont helyzetét. Belső felszíne porcborítású.

Mediális hosszanti boltozat süllyedés: A ligamentum calcaneonaviculare plantare alkati gyengeség, álló tevékenység (orvos, ápolónő, pincér) vagy túlsúly  következtében megnyúlik és a bokacsont feje lesüllyed. Pes planus – lúdtalp alakul ki. A rövid talpizmok kiesése, a szalagok túlnyújtása a lábboltozat ellapulásához vezet. Tünetek: erős fájdalom a lábfejben és a lábszárban (a hosszú talpizmok megnyúlása következtében).

Az inak és a szalagok fontos szerepét megvizsgáltuk, de fontos tisztán látni, hogy sem az inak, sem a szalagok nem képesek aktívan erőt kifejteni. Erre az izmok hivatottak. A lábfej izmai felelősek a mozgatásáért.

1.4.	Izmok (musculus): Musculus tibialis anterior + tibialis posterior izmok felelnek a mediális felfüggesztésért, tehát a középső hosszanti boltozatért.

A láb ívének tartószerkezete:

A külső izmok a láb elülső, hátsó és oldalsó részéből származnak. Főleg olyan tevékenységekért felelősek, mint a lábfej kifordítása, inverziója, plantarflexiója (talp hajlása, lábujjhegyre állás) és dorsiflexiója.

A belső izmok a lábfejben helyezkednek el, és felelősek a láb finom motoros működéséért, például az egyes ujjak mozgásáért.

A lábfejben 10 belső izom található. Ezek együttesen stabilizálják a láb íveit, és külön-külön szabályozzák a ujjak mozgását. Az összes izmot a mediális talpi ideg vagy az oldalsó talpi ideg beidegzi, amelyek a sípcsont idegének ágai.

A lábat ellátó idegek és az erek a láb kötőszövetei, és izmai közötti alagutakban futnak. Amikor az izom, és a kötőszövet túl feszessé válik, az alagútban található képletek elnyomódhatnak, a súrlódástól irritálódhatnak. A keringés, és a beidegzés csökkenésével nagymértékben romlik a láb érzékelő funkciója. Fájdalmat, zsibbadást  idéz elő.

1.5.	Idegek (nerve - nervus): 

A sípcsont ideg (tibial nerve) az alsó végtag fő perifériás idege. Számos bőr- és motoros funkciója van a lábban és a lábfejben. Beidegzi a láb hátsó részét, és a belső lábizmok többségét. A lábfejnél az ideg hátulról és alul halad át a középső malleolushoz, a tarsalis alagútként ismert szerkezeten keresztül. Ebben az alagútban a sípcsont idegből ágak keletkeznek, amelyek a bőr beidegzését biztosítják a sarok számára. A tarsalis alagúttól távolabb, a sípcsont ideg érző ágakra oszlik, amelyek beidegzik a talpat.

A tarsalis alagút, ami tulajdonképp egy erős rostos, kötőszövetes szalag rendszer, tetejét egy flexor retinaculum alkotja, amely a középső malleolustól a sarokcsont közép gumójáig terjed. A tarsalis alagút átjáróként működik az inak, az idegek és az erek számára a lábtő és a lábszár között.

Ha ebben az alagútban a tibialis ideg (tibial nerve) a belboka régiójában, a tarsalis alagútban nyomás alá kerül, kialakul a Tarsalis alagút szindróma – Tarsal Tunnel Syndrome. A láb I-III. ujjának zsibbadása, érzéketlensége, a boka belső oldalának fájdalma, duzzanata jellemzi. Nehezünkre eshet a lábujjhegyen állás és a járás is, és a láb izmainak nem megfelelő működése miatt bizonytalanabbá válhat az állás is. Az ideg motoros funkciója is károsodhat, ami a belső lábizmok gyengeségét és elsorvadását okozhatja. A károsodás a talpi hajlítás elvesztését, a lábujjak hajlításának elvesztését, és az inverzió gyengülését eredményezi.

2. Mi okozza a lúdtalpat? Hogyan alakul ki?

A láb hosszanti íve a szalagok, az inak és a fascia (kötőszövet) erős, rugalmas összekapcsolása az elülső, és a hátsó láb csontjai között.

A lúdtalp a szabályostól eltérő, rendellenes állapot, melyben a hosszanti lábboltozat, és olykor a haránt lábboltozat is lapos.

Korosztályonként más oka van a lúdtalp megjelenésének.

Jellemzően a gyermek hosszanti boltozata csecsemőkorban kezd fejlődni, és normális ívekké fejlődik a növekedési szakasznak megfelelően kamaszkorra.

A csecsemők lúdtalpa fiziológiás, leginkább a zsírpárnáknak köszönhető, amelyek a lábra állás, és a járás elsajátításával, a terhelés növekedésével, a csontok, izmok  erősödésével tűnik el, és alakul ki a normális boltív.

A bőr alatti zsírszövet kiváló teherelosztó felület, védi a gyermeket a felálláskor, az első lépésekkor létrejövő traumáktól. Az első 5-6 életévben fennmarad, ezért a talplenyomat nem alkalmas a boltozat állapotának megítélésére. Ebben az életkorban a sarokcsont helyzetét kell vizsgálni.

Ha a sarok a lábszár középvonalának meghosszabbításában helyezkedik el, nincs extrém nagy befelé dőlés, akkor a gyermek fejlődése megfelelő. A sarokcsont dőlése az első felálláskor akár a 20 fokot is elérheti, amely a láb boltozatainak fokozatos kialakulásával, a kengyelizmok (musculus  tibialis posterior és musculus peroneus longus) funkciójának következtében fokozatosan csökken. Öt-hat éves korban a sarok dőlése/valgusa már nem haladhatja meg a 8 fokot. A sarok valgus állásakor a hosszanti boltozat ellapul, pes planovalgus / lúdtalp alakul ki.

A lúdtalp kialakulása a megfigyelések szerint bizonyos helyzetekhez és életkorokhoz kötött.

Az iskolakezdés közelében, amikor a gyermekek mozgáslehetősége korlátozódik, illetve serdülőkorban, amikor a gyermekek hirtelen nőnek, gyakori a lúdtalp kialakulása. A későn elinduló gyermekek szinte bizonyosan lúdtalpasok lesznek. Miért?

A csontok növekedését az izmok aktív alkalmazkodással követik, de önmagukban növekedésre alkalmatlanok. Az izmok növekedési adaptációjának alap ingere a dinamikus igénybevétel, tehát a rendszeres mozgás.

• A későn felálló gyermek kengyelizmai nem készülhetnek fel a gyarapodó súlyú test megtartására, a hosszboltozat nem alakul ki vagy összeesik, a sarok valgus (befelé dőlő) állásba kerül.
• Az Achilles-ín a járás elmaradása miatt nem kap dinamikus igénybevételt, ezért növekedése elmarad, a lábat pronációba (befelé hajlás) kényszeríti, a gyermek lúdtalpas lesz. Sajnos ilyen helyzetben még a jó lúdtalpbetét sem ér célt, a deformitás egy életre megmarad. A sarkat jól pozicionáló ortopéd cipő használata, gyógytorna javasolt.
• A gyors növekedési fázisokban előfordul, hogy az izmok adaptálódása nem tudja követni a csontok hossznövekedését. Legtöbbször ilyen esetben az Achilles-ín növekedése lassú, amelynek következtében az alsó ugróízület kényszertartása alakul ki, azaz a sarok befelé fordul, az alsó ugróízület laterális/távolító irányban szubluxálódik ( részlegesen elmozdul). A megfelelő érintkező felszínek csak részlegesen tartják meg egymáshoz viszonyított anatómiai helyzetüket. A fent leírt mechanizmus szerint ilyenkor a hosszboltozat lesüllyed, az előláb befelé fordul. Ha ezt a helyzetet elfogadjuk, és nem teszünk ellene, akkor az Achilles-ín hossznövekedése megreked, a gyermek egy életre lúdtalpas lesz, annak minden következményével.

Mint mindenkor, itt is a legjobb lenne a megelőzés a gyermek aktivitásának fokozásával. Ha már kialakult, a növekedés lezárulásáig (mert eddig képes az izom megfelelő effektussal alkalmazkodni) aktív gyógytornával kompenzálható az eltérés. (forrás: www.drorto.hu/wp-content/uploads/ludtalp.pdf)

Összefoglalva gyermekkorban a lúdtalp okai:

• Öröklés pl. laza szalagok
• Ehlers-Danlos-szindróma, Marfan-szindróma, Down-szindróma
• feszes Achilles-ín
• a lábmozgás/mozgás hiánya
• gyors növekedés
• lehet még a korai talpra állítás
• kifelé fordított lábfejjel való járás
• neurológiai problémák – pl. Agyi bénulás, gyermekbénulás
• olyan betegségek, amik a tartó- és támasztó rendszert gyengítik
• a gyermekek elhízása szignifikánsan összefügg a korai gyermekkorban a hosszanti ív összeomlásának tendenciájával.

A felnőtteknél lúdtalp alakulhat ki sérülés, feszes Achilles-ín, rendellenes ízületi képződés, a láb és a hosszanti boltozat folyamatos stresszei miatt, vagy egyszerűen csak öregedhetnek a talpi képletek. Örökletes tényezők is szerepet játszhatnak benne.

Lúdtalphoz vezethetnek felnőtteknél még bizonyos rendellenességek is:

• Achilles ín megrövidülése, és a vádli izmok megrövidülése
• Sajkacsont, az első lábközépcsont, vagy a sarokcsont törése, a boka csontjainak károsodása
• Lisfranc ízület, a talpi fascia, és a deltoid/rugós szalag sérülése
• A posterior tibia tendon azaz a sípcsont hátsó ín (PTT) diszfunkciója különböző fokú pes planushoz vezet. Lehet az ín gyulladt, repedt, szakadt, megnyúlt. A sípcsont hátsó ín fokozatos megnyúlása különösen gyakori a 40 év feletti nőknél. Lehetséges, hogy a magassarkú hosszú távú viselése is közrejátszik ebben, valamint a megnövekedett súly pl. terhességnél.
•  A szenzoros neuropátiából eredő Charcot-féle neuroarthropathiában szenvedő cukorbetegeknél általában összeesnek az ívek
• Az ízületeket és a lágyszöveteket érintő állapotok, beleértve az ízületi gyulladást.
• Az idegeket érintő egyes állapotok, mint például az agyi bénulás , a Parkinson-kór, és az izomdisztrófia, amelyekben az izmok idővel merevebbek és gyengébbek lesznek.
• Rheumatoid arthritis – ez gyengítheti az inakat vagy érintheti az ízületeket.
• Osteoarthritis.
• A veleszületett lúdtalpban szenvedő egyének tarsalis koalíciót (lábtőcsontok összenövése, összecsontosodása) mutathatnak, ami a csontok nem teljes differenciálódása miatt abnormális kapcsolat a lábtőcsontok között. Ezeknél a betegeknél a középső lábfájdalom késői gyermekkorban, vagy korai serdülőkorban jelentkezik, amikor elkezdik fokozni fizikai, és sporttevékenységüket.
• Idegkárosodás
• A lúdtalpra hasonlító ödéma  ami leggyakrabban vénás pangás vagy pangásos szívelégtelenség miatt alakul ki.
• Jóindulatú és rosszindulatú daganatok, amelyek kiütik a talpi ívet, például plantáris fibroma / fibromatosis, ínhüvely óriássejtes daganatai, lipoma, csontos elváltozások és ritkán melanoma.

A szerzett lúdtalp kockázati tényezői, kialakulásának okai:

• Cukorbetegség – ez hatással van a láb idegeire, és az inak gyengeségéhez is vezethet.
• Elhízás – a többletsúly megterheli az íveket tartó inakat, és nagyobb valószínűséggel esnek össze.
• Trauma
• Nagyobb lábak: Azok, akiknek nagyobb a lábuk, hajlamosabbak a lúdtalp kialakulására.
• Szeronegatív gyulladásos rendellenességek.
• Magasabb életkor – az inak elfáradására és megnyúlására való hajlam az életkorral növekszik.
• Kortikoszteroidok használata.
• Magas vérnyomás – ez hatással lehet a láb inak vérellátására.
• A rendszeres futás, a sípcsont hátsó ín megfeszüléséhez vezethet.
• Terhesség – a megnövekedett súly és a terhességi hormonok hatásának kombinációja, amelyek hajlamosak meglágyítani a támasztószalagokat.
• Lábbeli: szűk cipő, amely korlátozza a lábujj mozgását; vagy magas sarkú cipő amely megemeli a sarokcsontot, lerövidíti az Achilles-ínt, és hatékonyan szétfeszíti a lábat, ezáltal korlátozzák az izmok összehúzódását.

2.1 Miért felelősek az inak, szalagok, izmok? Melyik funkció sérült a lúdtalpnál?

A test súlya a lábtőcsontokra nehezedik, majd a sarkon 2/3, és a talp első részének két pontján 1/3 arányban  oszlik el. A lábboltozat a test egész terhét hordozza. Csontos alátámasztási pontjai: tuber calcanei, caput ossis metatarsalis I., V.

„Ma már idejétmúlt az a statikus megközelítés, miszerint a láb egy egyszerű, három ponton támaszkodó rendszer, amely a sarkon, valamint az I. és V. lábközépcsont fejecsén keresztül a lábszárra közvetíti a talajerőket. A lábközépcsontok és a lábtő egy feszes ízületekkel egybekapcsolt félmerev rendszer. Megdőlt az a hitünk, hogy lényeges elmozdulás a lábtőben járás közben sem alakul ki. Az ötsugarú láb minden egyes dongájának megfelelően rendelkezik hosszboltozati ívvel.

A belső oldalon ez az ív (hosszanti ív)− amely a sarokcsont gumójától a lábközépcsont fejecséig tart − magasabb, a laterális oldalon kissé alacsonyabb. A harántboltozat az ívek különbözőségéből alakul ki oly módon, hogy a középső három sugár statikus helyzetben kissé elemelt a talajtól, tehát álló helyzetben a II−IV. lábközépcsont fejecse nem éri a talajt. A harántboltozat csontos összeékelődése azonban nem a fejecsek szintjén, hanem a lábközépcsontok bázisánál jön létre, amely nem más, mint a hosszboltozat legmagasabb pontja.

A lábtő és a lábközép egymáshoz illeszkedése sajátos elrendeződést mutat. A bokavillában ízesülő ugrócsont folytatásában helyezkedik el a sajkacsont. Az ugrócsont és a sajkacsont feje gömbízületet alkotnak, amelynek folyatásában a három ékcsont és az első három lábközépcsont helyezkedik el.

Az ugrócsont és a sajkacsont között létrejövő gömbízület teszi lehetővé a láb, különösen az előláb alkalmazkodását a talaj egyenetlenségeihez, segíti az elrugaszkodáskor létrejövő mozgásokat, tehát a láb mediális három sugara adja a láb dinamizmusának lehetőségét.

 A sarokcsont folytatásába esik a köbcsont, amelyhez a két laterális sugár, azaz a IV. és V. lábközépcsont valóban feszes ízülettel csatlakozik, ezzel teremtődik meg a láb stabilitása, futáskor ezért gördül át a lábunk a laterális talpélen.

A sarokcsont és az ugrócsont hátsó ízületi felszíne egy nyeregízületet alkot, de a „dinamikus” egység és a „statikus” rész között virtuális ízület is kialakul. Az egymáshoz képest létrejövő elmozdulás passzív koordinátora a sarokcsont és a sajkacsont között feszülő erős inas ív, a ligamentum calcaneonaviculare plantare.

Ez utóbbi szalag transzmissziós egységként szerepel a sarokcsont és a mediális három sugár között. Mivel az inas ív a gömbízület palástján helyezkedik el, a sarokcsont alsó ugróízületben való medializációjakor, vagyis a calcaneus valgus állásakor a mediális három sugár befelé rotálódik (forog), az előláb abdukálódik (távolodik), a boltozat ellapul, pes planovalgus (lúdtalp) alakul ki.”

(forrás: www.drorto.hu/wp-content/uploads/ludtalp.pdf)

Az Achilles-ín szerepe: A sarok középhelyzetében oldalirányú erő nem jön létre, az Achilles-ín csak a láb extenziójában (feszítésében) vesz részt. Ezzel szemben, ha a sarokcsont kitér a lábszár középvonalából, akkor a sarok varus helyzetében szupináló, a sarok valgus állásában pronációs hatást fejt ki. Ekkor a kengyelizmok nem tudják beállítani a láb középhelyzetét, mert a lényegesen nagyobb erőt képviselő Achilles-ín felülírja ezt a szándékot. Az Achilles feszülése a láb deformitásának súlyosbodását eredményezi.

A mediális hosszanti ív bármely részének diszfunkciója megszerzett pes planust / lúdtalpat eredményezhet.

A szerzett lúdtalp deformációjához hozzájáruló fő tényezők még a vádli (triceps surae) túlzott feszülése,  a tibialis hátsó ín diszfunkciója, vagy a szalagos lazaság a talpi fasciában, vagy más támogató talpi szalagokban.

A biomechanikai elemzések azt mutatják, hogy a calcaneus/ sarokcsont, a navicularis/ sajkacsont és a cuboid/ köbcsont nagyobb megterhelése jellemző alacsony ívű láb, vagyis lúdtalp esetében.

3. Lúdtalp típusai, tünetei és következményei

3.1 A lúdtalp típusai

 A lúdtalpnak két általános típusa van: a rugalmas és a merev lúdtalp.

Rugalmas lúdtalp:
Ebben a típusban a lábnak megfelelő boltíve van, ülés vagy állás, lábujjhegyen állás közben, de ez eltűnik, ha az egész lábat a földre helyezik.
Ez a típus gyermekkorban kezdődik, és általában nem okoz fájdalmat. A veleszületett vagy merev lúdtalp (talipes planovalgus) sokkal ritkábban fordul elő gyermekeknél.
  Ha nincs boltív, akár ülve, akár állva, akkor merev lúdtalpról beszélünk.

Merev lúdtalp
A merev lapos talp a kezelést igénylő lúdtalp egyik vezető orvosi oka. Ha egyáltalán nincs rugalmasság, ez általában annak a jele, hogy probléma van az érintett láb csontjaival. Például abnormális kapcsolat, összenövés van két ízület, vagy csont között (tarsal coalition), vagy van egy extra sajkacsont (accessory navicular) a lábban.

• Felnőtteknél a merev lúdtalp a hátsó tibiális ín diszfunkciójának következménye. Ez a fajta lúdtalp a tibialis hátsó ín gyengülése, megnyúlása miatt alakul ki, amely a láb ívének egyik fő tartószerkezete, ugyanis a vádli izomzatát a boka belső részéhez köti. A tibialis hátsó ín diszfunkciója akkor jön létre, amikor az ín megsérül, megduzzad vagy elszakad.

Ha a mediális hosszanti ív nem kapja meg a szükséges támogatást, fájdalmat okoz a lábban és a külső, belső bokában egyaránt. Ez egy olyan állapot, amely az ív laposodásához, és a boka bedőléséhez vezet.

Tünetei közé tartozhat a fájdalom, duzzanat, az ív ellaposodása. Az állapot előrehaladtával a tünetek megváltoznak.

1. Első fázisban fájdalom jelentkezik a lábfej és a boka belső oldalán az ín mentén. Ezenkívül a terület vörös, meleg és duzzadt lehet.
2. Következőkben a lábfej és a lábujjak elkezdenek kifelé fordulni, és a boka befelé görbül.
3.  Majd az ív még jobban ellaposodik, és a fájdalom gyakran a lábfej külső oldalára, a boka alá tolódik. Az ín ekkor már jelentősen leromlott állapotban van, és gyakran ízületi gyulladás alakul ki a lábfejben. Súlyosabb esetekben ízületi gyulladás alakulhat ki a bokában is.

A rugalmas lúdtalp általában mindkét lábon észlelhető, míg a tibialis(sípcsonti)hátsó ín diszfunkciója, vagy a felnőtt korban szerzett lúdtalp csak egyik, vagy mindkét lábon is előfordulhat.

• A merev lúdtalp másik okozója lehet a feszes Achilles-ín

Az Achilles-ín, ha túl szoros, fájdalom jelentkezik sétálás és futás közben, mert a feszes Achilles ín miatt a sarok idő előtt megemelkedik.

3.2 A Lúdtalp tünetei

 A lúdtalp legismertebb tünetei és jellemzői:

A lúdtalp extra nyomást gyakorolhat a láb csontjaira, izmaira és ízületeire. Elváltozásokat, gyulladásokat hozva létre.

• Fájdalom a talpban, a lábfejben, a sípcsontban
• Fájdalom az ívek és a sarok területén
• Fájdalom a lábfej belső részén és a lábujjak alatt
• Fájdalom a térdben, a csípőben és a hát alsó részén
• Állandó bokafájdalom a bedőlő bokacsontok miatt
• Kényelmetlenség vagy fáradtság a lábakban és a lábfejekben
• A lábfejekre jellemző krónikus fáradtság
• Lábfejek duzzanata és pirossága
• Lábfejek izomzatának gyengesége
• Lábfejek instabilitása
• Lábfejek deformitása
• Belső oldali csontok, képletek lejjebb esése
• Ellapuló talp és lábfej
• Hosszú ideig tartó állás és a járás nehézségei
• Duzzanat a láb belső oldalán
• Merevség, zsibbadás érzés
• bőrkeményedés
• sarokemelés, lábujjhegyre állás nem megy

Lúdtalpnál a járás során létrejövő kopásminta alapján, a cipőkön túlzott belső sarokkopás látható.

3.3 A kezeletlen lúdtalp következménye, hátrányai, hatásai:

• bütyök,
• kalapácsujj
• gerincferdülés
• gerincsérv
• hátfájdalom
• dagadt boka
• derékfájás
• csípő fájdalom
• térd fájdalom

4. A lúdtalp kezelése, és a hozzá való eszközök

A lúdtalp kezelése lehet konzervatív, amikor nincs szükség műtéti beavatkozásra, ilyenek például a gyógyászati segédeszközök, a gyógytorna. Az első kezelési ajánlások a gyulladás csökkentésére, valamint a láb csontjait és ízületeit támogató izmok és inak megerősítésére összpontosítanak.

4.1 A lúdtalp konzervatív kezelése

Nagyban függ a beteg korától, és az elváltozás mértékétől. Kisgyerekeknél a megelőzést kell szem előtt tartani.

Passzív kezelések:

4.1.1 Talpbetét a lúdtalp kezelésében

A sarok befelé dőlt állása esetén orvosi ajánlatra talpbetét alkalmazása is lehet a kezelés része. A talpbetét a lábdeformitások kiigazítását, és a panaszok enyhítését szolgálja.

A gyógyszertárban vény nélkül kapható talpbetétek inkább kényelmi betétek. Az ortopédiai betétek szakember által egyedileg a lábunkra szabva készülnek. Anyaguk professzionális, tartós, képes az elvárt funkció beteljesítésére. Az orvos felírja a megfelelő betét típusát, az anyagokat, amelyekből készülhet, és azt, hogy milyen méretben kell elkészíteni. A páciensnek az orvostól kapott beutalóval vagy recepttel kell az ortopédiai technikushoz, vagy cipőkészítőhöz mennie, ahol elkészítik a betétet.

Az ortopédiai betétek / ortotikum készítése egy bonyolult folyamat, ami több lépésből áll. Először is, a szakembernek meg kell mérnie a páciens talpát, majd a talpformáról másolatot készítenie. A másolat alapján készítik el a betétet, amit a páciensnek ki kell próbálnia és ha szükséges, még módosítani is kell rajta. Az ortopédiai betétek általában magasabb árúak, mint a gyógyszertári betétek, de hosszabb élettartamot, és jobb illeszkedést biztosítanak, és hatékonyabbak a talpfájdalmak, és a lúdtalp tüneteinek enyhítésében.

Egyre népszerűbbek a számítógépes talpvizsgálattal készített egyedi talpbetétek, amihez nincs szükség orvosi receptre. A Podiart országszerte 120 partnernél tette elérhetővé egyedi talpbetéteit.

A talpbetétek különbözhetnek anyaghasználatban is.

• Rigid talpbetétek: kemény anyagokból készülnek, mint pl. műanyag. Általában súlyos lúdtalp esetén alkalmazandó, akiknek fokozott támogatásra van szükségük a fájdalom enyhítésére.
• Puha talpbetétek: ezek lágyabb anyagokból készülnek, mint például hab vagy gél, és a láb párnázását szolgálják. Általában a könnyű-közepes lúdtalpúaknak ajánlottak, vagy azoknak, akiknek plusz párnázásra van szükségük a fájdalom enyhítésére.

Megoldás lehet a hagyományos lúdtalpbetét, de nem mindenkinek, és nem mindegy milyen cipőpbe helyezzük azt be. A cipő kérge erős kell legyen, hogy megtartsa a korrigált csontokat. A vászoncipők, és a divat cipők jellemzően ezt nem tudják teljesíteni.

A hagyományos lúdtalpbetét az Achilles-ín rövidülése mellett nem lehet hatékony, mivel az csak az ín további feszülését, a sarok laterális irányba csúszását eredményezheti. Sajka betét megkísérelhető . Kétségtelen, hogy a sarokfogós betét is mediálisan magasabb és lejtőként szerepel, de a sarok külső oldalának megtámasztásával is pozicionálható a sarok. Egy nagy súlyú kamasznál azonban már ez is használhatatlan, mert olyan nyomáspontokat hoz létre a lábon, amely akár a kisebesedésig is vezethet.

4.1.2. A lúdtalp kezelése: korrekciós gipszelés, immobilizálás

Az elváltozás súlyosságától függően a konzervatív kezelésben alkalmazható korrekciós gipszelés, immobilizálás, de ha ez sem segít, akkor műtéti beavatkozás javasolt. Ma már a gipszet modern dinamikus ortézisekkel is helyettesítik.

4.1.3. A lúdtalp kezelése : gyógycipő, supinált cipő

Egyedileg készített gyógycipő. Ortopéd szakorvos javaslata alapján, receptre elkészített cipő. Általában a készítőnél van egy katalógus, amiben többféle modell közül válaszható ki a cipő. Egyedi kihordási időt szabnak meg ezeknek a cipőknek, és csak ezek lejártakor lehet újra cipőt készíttetni TB támogatással.

A korrekciós lábbeli gyermekeknél még lehet a tömeggyártásban készült supinált cipő pl. Szamos supinált cipő is, mert azok talp, és kéreg kialakítása megfelelően támogatja a korrigált helyzetű sarokcsontot. Ilyen esetben a cipő sarkának 3-7 mm-el történő megemelése segíti a sarok középhelyzetének beállítását, a cipő kérgének megdöntésével pozícionálni tudjuk a sarokcsontot. A sarokcsont közelebb kerül a lábszár középvonalához, a dinamikus igénybevétel hatékonyabbá válik. A kérget megdöntő szupináló sarok csak kisebb gyermekeknél hatékony, ahol a kéreg ereje elegendő a sarokcsont korrekciós pozícióba hozatalához.

A nagyobb gyermekek súlya nagyobb annál, mintsem azt a kéreg megtarthatná. Nekik egyedi gyártású ortopéd cipő készíttetése javasolt, orvosi rendelvényre.

Aktív kezelések:

Fizioterápia:A fizioterápia egy gyűjtőfogalom, amely a természetes energiákra épülő kezeléseket foglalja magába. Ide sorolunk minden olyan módszert, ami a nap, a víz, a levegő, a klíma erejét és a mozgás hatásmechanizmusát használja fel.

Fizioterápia lehet:

• Gyógytorna
• Gyógymasszázs
• Hidroterápia
• Balneoterápia
• Gyógyvíz, stb.

A fizioterápiák közül alkalmazható pl.

• Gyógytorna: Hosszabb fekvőbetegség után, az újra lábra állást torna mellett érdemes megkezdeni. Izom- vagy szalagrövidülés következtében fellépő lúdtalp esetén először a zsugorodásokat kell oldanunk, például: meleg kezeléssel, párakötéssel, masszázzsal, nyújtással, fizikoterápiával. Erre használatos egyik eszköz pl.: ProStretch erősítő és nyújtó eszköz, mely a Stretching gyakorlatok elvégzését segíti.

• Masszőr: A láb- és lábszár kezelése a hangsúlyos. A fájdalom csökkentése, izomlazítás, izomerősítés a cél.
• Csontkovács: A lúdtalpak jelentős részét lehet kezelni manuálterápiával. Fontos a vázrendszer teljes egészének a szimmetriába történő visszaállítása. A láb és a lábfej, a csípő ízületeinek speciális kimozgatása szükséges. Kezelés sorozatban kell gondolkozni, és pluszban még otthon rendszeresen végzett tornagyakorlatokban.
• Gyógyszerek: orvosi javallatra szedhető gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító készítmények, amik tüneti kezelést nyújtanak. Nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), vagy Kortikoszteroid injekciók a duzzanat azonnali enyhítésére

4.2 A lúdtalp műtéti kezelése

 Súlyos és nehezen kezelhető lúdtalp esetén, amikor a konzervatív kezelések nem hoznak megfelelő eredményt, az ortopéd orvos invazív műtéti megoldásokat is javasolhat. Az ilyen műtéti beavatkozások célja a láb anatómiai helyreállítása, a fájdalom enyhítése, és a mobilitás javítása.

A műtéti eljárások magukban foglalják

• az Achilles-ín meghosszabbítását,
• a csontvágási eljárásokat, amelyek átrendezik a láb összehangolását (osteotomiák),
•  az ízületek fúzióját (arthrodesis),
• vagy szilikon vagy fém sapka behelyezését a sinus tarsiba, hogy létrehozzák a mediális lábívet (arthroereisis)

1. Az osteotomiás eljárások egyike a MICO (Minimally Invasive Calcaneal Osteotomy): A sarokcsont (calcaneus) újbóli beállítására van szükség úgy, hogy a csontba bemetszenek ( calcanealis osteotomia ), és csavarral rögzítik a csontot egyenesebb helyzetben. Modern műtéti eljárásként ezt egy apró (<1 cm) bemetszéssel hajtja végre az orvos.
2. A „calcaneo-stop” módszer egy egyszerű, hatékony, minimálisan invazív technika gondosan kiválasztott gyermekgyógyászati ​​betegek idiopátiás, rugalmas pes planusának kezelésére. A sarok valgus korrekciója a cél a gyermekeknél, és a láb hosszanti ívének megemelése a talocalcanealis artikuláción perkután elhelyezett ideiglenes szivacsos csavar segítségével. A csavar a proprioceptív lábreceptorok stimulálásával éri el a korrekciót, lehetővé téve a láb aktív inverzióját. Ezt érthetőbbé téve: az ugrócsont és sarokcsont között található egy idegvégződésekben gazdag csontcsatorna, amelynek ingerlése során a láb reflexesen korrigálja saját, hibás tartását. A csavar lekerekített sima vége olyan ingert okoz a lábnak, mely hatására a kóros lábtartás megszűnik. A kutatások bizonysága szerint a gyerekeknél a csavarok eltávolítása után a láb íve és a sarok dőlése a korrigált helyzetben marad.